Indigók?

Bár az oldalunk címe indigók, mégis azt kell kijelenteni, hogy a mai kor gyermekeit nem érdemes egyszerűen az indigó gyerek skatulyába helyezni. Ezoterikus megközelítés szerint az indigó megnevezést azokra a gyermekekre értjük, akiknek az aura felvételeken indigó színű az aurájuk. Érdemes-e azonban a mai kor gyermekeit sablonos keretek közé szorítani, indigó, kristály és különböző újabb és újabb címkékkel ellátni. Ha igazán végigtekintjük a jelenlegi helyzetet ráébredünk, hogy a válasz kizárólag csak nem lehet. Nem kell és nem is lehet különbséget tenni gyermekeink között,  akár problémásak, akár nem. A gyermek az élet legnagyobb áldása, a jövő hordozója.

A világ óriási változásban van. A felnövekvő generációra olyan hihetetlen feladatok várnak, mint a környezet megóvása, a tudatosság magasabb szintre emelése, az egyre fokozódó feszültségek feloldása. Az látható, hogy az éppen felnőtt generáció folyamatosan bukik bele ezekbe a feladatokba. A megoldás egy másfajta életszemlélet kifejlesztése. Gyermekeink erre a feladatra születnek meg. Nyíltak és őszinték, nem tűrik a megalkuvást és az igazságtalanságot. Nem volt ez máshogy régen sem…

„Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.”

József Attila is ezt a fajta lázadást jeleníti meg a gyönyörű költeményében.

Problémáikat leginkább mi okozzuk, mert nem értjük meg, hogy miért vannak a kommunikációs problémáik, a figyelem zavaros és hiperaktív állapotaik. Nem értjük és nem is érthetjük, hogy miért vannak 3 gondolattal előrébb az írás, az olvasás, vagy a számolás esetében, miért nincs szinkronban az agy és a kommunikáció. Miért próbálnak egyszerre több gondolatot is megfogalmazni? Végiggondoltuk-e egyáltalán, hogy milyen információ-özön zúdul a mai gyerekekre? Felelősen kijelenthetjük, hogy az étkezésükről a legoptimálisabban gondoskodunk? Mondhatjuk-e nyugodt szívvel, hogy eleget vagyunk velük?

Újra kell értelmeznünk a korábbi pedagógiai és nevelési elképzeléseket, annak függvényében, hogy a jelenleg születő gyermekek, mind veleszületett képességeik tekintetében, mind az egyre gyakrabban felmerülő problémákban is nagyon különböznek a 80-as évekig született gyermekektől. Sok könyv jelenik meg mostanában az indigó gyerekekről, de ezek a könyvek elfelejtkeznek arról, hogy ezek a gyermekek egy része mostanra már a kamaszkoron is túl van, sőt jó néhányan a felsőoktatásunk padjait koptatják. Ideje észrevennünk, hogy változásra van szükség, mégpedig olyan mérvű, amely új alapokra helyezi a szülő és a gyermek, illetve a pedagógus és a gyermek kapcsolatát.

Ha ezt megtesszük, akkor könnyebben értjük majd meg gyermekeink problémáit és hamarabb találunk megoldásokat ezekre a gondokra.
A mai kor gyermekei képességeikben messze felülmúlják a korábbi generációkat, s csak rajtunk múlik, hogy felnőttként mennyire képesek majd beteljesíteni a „küldetésüket.”